morzsa

Ha egyszer elhagyod a kis megszokott játszótered hát minden meg fog változni körülötted. Mindegy, hogy kivel jössz ki, mindegy, hogy mit csinálsz, annyi  változáson mész keresztül , hogy szenvedni fogsz.
Ezerszer megbánod és átkozod a döntésed. Sírsz, nevetsz aztán megint sírsz, majd egész éjszaka agyalsz míg végül hulla fáradtan és kimerülten bedőlsz az ágyba, hogy azért mégis aludj pár órát a munkakezdés előtt.
De reggel nem hallod meg az óra csörgést, csak felriadsz majd kapkodva elkészülsz és rohansz, hogy elérd a buszt.  
Persze azt nem tudod, hogy a busz már elment, vagy késik egy órát vagy esetleg ma egy másik megállóban várja az utasokat. Mert kérem ez itt Anglia. Ahol a buszok magánkézben vannak és ahol nem szokás tájékoztatni az utasokat semmiről. Megtehetik. És azt is, hogy nagyon drágán adják a buszjegyet.
Aztán előkapod a telefont felhívsz egy segíteni vágyó magyart akinek természetesen autója is van, vagy  egy taxitársaságot és huss már ott is vagy a munkahelyeden. 
Persze arra ne számíts, hogy kijössz és majd pikk-pakk megtanulsz angolul. Főleg ha a munkahelyedtől várod a megoldást. Biztos vagyok benne, hogy előbb tanulnál meg lengyelül, litvánul vagy éppen a Pakisztán nyelvjárások egyikén. 
Bár a főnökség angol általában velük kell a legkevesebbet kommunikálni, úgyhogy ha nincs önszorgalmad és sok sok kitartásod marad az activity. 
Még én sem vagyok kint rég óta, de annyit mondhatok, hogy nem egyszerű.


Alapvetően Anglia jó hely, bár bevallom azért örülök, hogy nem ide születtem. HA mégis így történt volna, most nagy valószínűséggel én is egy belterjes szigeti társadalom bizarr kis teremtménye lennék.
Okos kedves és szép angolokkal a városokban nem nagyon fogtok találkozni. Viszont sok fiatal apukát és még fiatalabb anyukát, elhízottakat és elektromos kiskocsival száguldozó öregeket láthattok. Egyszerre vicces és furcsa látvány. 
A szociális hálójuk igen fejlett és kedvező ami azt eredményezi, hogy sok gyerek születik és a többségében csak a férfiak dolgoznak, az asszony meg otthon várja szeretett urát és a tévé elé viszi a fincsi mirelit vacsorát. Azt hiszem a konyhájukban a tűzhely csak dísz. Elég lenne egy mikró, sőt igazából konyha sem kell, mert a nappaliban simán elfér egy mélyhűtő láda és az univerzális kaja  melegítő. 
Summa summárum gyertek Angliába sírni, nevetni, lefogyni, meghízni, dolgozni, ismerkedni és mindent ami itt van kipróbálni. Aztán hess haza, mert úgy is haza vágysz majd ... :)